Vigadó

A műemlék adatai

Kód: HR-II-a-B-12721

Datálás: 1904

Történeti áttekintés

A magyar színjátszás története a 18. század végére nyúlik vissza, de csak a 19. század második felében vált igazán meghatározó tényezővé a művelődés és a társasági élet terén. A színház ekkor nem csupán a szórakozás kedvelt formája lett, hanem nemzeti üggyé is vált, és ezzel párhuzamosan a színházépítés is virágzásnak indult. A század végére országszerte, így Erdélyben is egyre több színház és vigadó épült, miközben a vidéki kultúrházak a közösségi élet központjaivá váltak.

Csíkszeredában régóta nagy igény mutatkozott egy modern, közművelődési célokra alkalmas épületre, amely tisztességes termekkel, színpaddal és minden szükséges kiegészítővel rendelkezett volna. 1903-ban a helyi sajtó egyre gyakrabban hangsúlyozta ennek szükségességét, különösen azért, mert a szomszédos Sepsiszentgyörgy már egy impozáns vigadót emelt. Ennek eredményeként a bőkezű vármegye 1903 novemberében bejelentette, hogy a város egy reprezentatív, modern redut – a kulturális és társadalmi élet központja – építését tervezi.

A Vigadó tervei szerint a földszinten elegáns kávéház és egyéb helyiségek kaptak helyet, az emeleten pedig a bálok és ünnepségek számára kialakított termek. A kivitelezésre kiírt pályázatot 1904 márciusában Koch Károly budapesti vállalkozó nyerte, a munkálatok ára 136.888 korona és 15 fillér volt. A Vigadó fűtéséről és világításáról Szász Róbert, az államépítészeti hivatal kiemelkedő mérnöke gondoskodott, aki központi gőzfűtést és elektromos világítást javasolt – de szükség esetén aerogén világítással.

A közönség izgalommal várta az épület elkészültét, hiszen a Vigadó minden részlete modern stílusú, ízléses és impozáns palotát ígért. A berendezésre kiírt pályázatot Bartha Artur budapesti műrajzoló és díszítőmester nyerte el 24.000 korona összegért. Az épületet 1904. december 31-én adták át, ám a sietség és a technikai problémák miatt a hatalmas nagyterem fűtése és világítása hamar gondot okozott, így a Vigadót 1905 januárjában hosszabb időre be kellett zárni.

Az épület későbbi sorsa is sokáig bizonytalan volt. Bár több terv is született a felújításra, az első világháború kitörése miatt ezek nem valósultak meg. A 20. század második évtizedétől a kaszinói élet iránti érdeklődés csökkent, a Vigadó fokozatosan veszített jelentőségéből, majd nagytermében filmszínházat alakítottak ki.

A „Régi Mozi” épülete ma felújításra vár, de története továbbra is a város kulturális örökségének fontos részét képezi.

A műemlék bemutatása

A 19. század végére a színház és a közművelődés a társasági élet központjává vált Magyarországon, így Erdély városaiban is egyre nagyobb igény mutatkozott reprezentatív kulturális terekre. Csíkszeredában ez az igény 1903-ra érte el tetőpontját, amikor a város modern, minden kor követelményeinek megfelelő Vigadó építését tervezték.

Az impozáns épület földszintjén elegáns kávéház és egyéb helyiségek kaptak helyet, az emeleten pedig bál- és rendezvénytermek várták a város közönségét. A Vigadó 1904 végére készült el, a korszerű berendezése és modern stílusa révén azonnal a város egyik ékessége lett. A kezdeti technikai nehézségek ellenére hamar a közösségi élet központjává vált: bálok, előadások, majd filmszínház költözött falai közé.

Válogatott irodalom

Császár László (szerk.): Épülettípusok a kiegyezés utáni Magyarországon. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1995. 23–33, 62–78.
Kocsis Lajos: A Csíki Magánjavak története (1869–1923). „A székelység boldogulásának előmozdítója”. Csíkszereda Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2008. 132–134.
Pál Judit: Városfejlődés a Székelyföldön (1750–1914). Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003. 421–432.
Vofkori György: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Typografika, Békéscsaba, 2007. 131–133.
https://lexikon.adatbank.ro/mu...