Sántha Attila: Hol volt Erdély keleti határa a tatárjárás előtt?
A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig sorozat előadás
Ma Erdély keleti határának a Keleti-Kárpátokat tartjuk, ugyanakkor az 1241-es tatárjárás környékén születő dokumentumok azt mondják, hogy Magyarország keleti szomszédjának, Kunországnak a földje a Dnyepernél kezdődik (névtelen magyar püspök levele 1240-ben, Plano Carpini útleírása 1245-ben). 1308-ban az Anonymi Descriptio Europae Orientalis a Prutot magyar folyónak veszi. Mátyás király nagytudású történetírója, Antonio Bonfi ni szerint Erdély keleti határa a Dnyeszter egy bal oldali mellékfolyója: „A Kárpát-hegyeken (az Erdélyi-érchegységen – S. A.) túl Dácia külső területe nyúlik el egészen a Tiligul (Axiaces) folyóig, ezt most Erdélynek nevezik”. A tatárjárásig az Erdély szónak kizárólag ezen jelentése létezett. Egy ilyen értelmezés segít számos kérdést megoldani, például lokalizálni Szent István király és Keán vezér harcának helyszínét. Mindez a székely történelem szempontjából is a lehető legnagyobb jelentőséggel bír: segít megértenünk, miért írják a magyar krónikák és történetírók azt, hogy a székelyek Attila bukása után Erdély legtávolabb eső szögletébe vándoroltak.